Negyvenen túl sok felismerésünk lesz. Akkor még ezt nem jól éljük meg, nem is gondolunk arra, hogy ennek mi a pozitív hozadéka. Aztán ez szép lassan beérik közeledve az ötvenhez, és ötvenet megélve egészen megvilágosodunk, és ezek megélésének pozitív kiteljesedése lesz. Elengeded magad, hagyod, hogy sodorjon az élet, engeded az elméd teljes felszabadulását, a következmények nélküli teljes szabadságot. Mit is jelent ez?
Negyvenen túl megélheted azt, hogy belenézel a tükörbe, és azt látod, ami rajtad van nem a te korodnak megfelelő. Te ehhez túl öreg vagy. Rosszabb esetben a barátnőd vagy a gyerekeid szólnak rád. Aztán bekövetkezik, hogy egy-egy új ruhadarab kiválasztásánál felteszed magadnak a kérdést, nem vagyok öreg ehhez?
A gyerekeiddel, akik már a felnőtt kor küszöbén állnak, elmész vásárolni, különösen igyekszel csinos, fiatalos lenni mellettük, hogy büszkék legyenek rád. Állsz a pénztárnál, várod a sorod. A fiatal pénztárosok mindenkinek vidáman, kedvesen köszönnek „helló, szia, sziasztok”, és ahogyan mi odaérünk, „jó napot, sziasztok” hangzik el. Már nem arra gondolok, hogy milyen illedelmes, hanem hogy „ennyire öregnek látszom?”. Már csak ezen kattog az agyam, mit kellett volna felvennem, vagy öregít a szemüveg, száraz a hajam, vagy csak nagyok a lányaim? Több üzletben próbálkoztam (ugyanez a ruhamárka), és mindenhol „jó napot voltam”.
Ha együtt dolgozol fiatalokkal, ráadásul aránylag te vagy az új, akarva akaratlanul bizonyítani akarsz, hogy nehogy már lejárasd magad, nehogy már valamihez ne érts, nehogy már valamiben bénázz. Ugyanazt éled meg, mint kamasz korodban, mintha mindenkivel dacolnál, „nehogy már”! Az állandó bizonyítás, hogy te még jó vagy, téged még becsüljenek meg, neked még lehetnek jó ötleteid, állandó stressz forrás.
Negyvenen túl jó esetben lehetnek kamasz nagy gyerekeid, akik úgy vágják az elektronikai kütyük minden részét, mintha azzal együtt születtek volna. Így igyekszel úgy tanulni és fejlődni, hogy lássák te is haladsz a korral, hogy büszkék legyenek rád. Aztán amikor felszállsz a metróra, és elkezded egy ujjal bepötyögni az SMS-t, mert elfeledkeztél magadról, akkor gyorsan átváltasz a kétkezes két ujjas pötyögésre, persze tele hibával, de akkor is megmutatod, te úgy is tudsz, és bízol benne, hogy csak ezt látták meg.
Negyvenen túl egy új korszakba lépünk, ha tetszik, ha nem. Erre senki nem készít fel minket, nem tanuljuk iskolában, csak van a pubertás kor, meg a kamaszkor, és aztán időskor. Pedig a 40 egy vízválasztó a felnőttségben. Erre tervezni és készülni kellene. Ekkor elkezdünk öregedni. Ki így, ki úgy, de a folyamat elindul. Aki eddig kis sárkány volt, hétfejű lesz, aki meg bárány volt, farkas lesz, aki meg szerencsés, az meg azt gondolja megőrültek, mert ő nem igazán tapasztal változást. Pedig változás van mindenkinél!
Aztán jön a bűvös és félelmetes 50. Fél évszázad. Sokáig csak így hívtam. Mindjárt félévszázados leszek… Nem akartam hallani ezt a számot, mert ijesztőnek hatott, olyan visszafordíthatatlan öregedési útnak gondoltam.
50 egy új dimenzió. Amikor tudomásul veszed, hogy a számok innen is csak felfelé mennek, és nem haltál hírtelen meg, és ki merted mondani, hogy 50, akkor máshogy kezded látni a világot, és magad. Rájössz, mi a búbánat történhet ezután? Semmi nem lehet annál fontosabb, hogy egészséges legyek, tudjak mozogni, tudjak szeretni, és szeretve lenni. Minden más nem lehet egy frusztráció tárgya, nem lehet zavaró, nem lehet az élet akadálya. Az igaz család és igaz barátok számítanak. Jön a radír, és kitörölni minden hamisat, álszentet, képmutatót, amivel naponta fárasztottad magad, és néha este is csak a kattogását hallottad. Jó érzés, hogy tudod már ki az igaz barát, kire számíthatsz. Már tudod kik kísérnek végig az életed végéig legjobb esetben. Még lehetnek új barátok, az csak ajándék, de már nem keresgélsz. A kémia tökéletesen működik. Könnyen tudsz kapcsolódni, intuitív vagy, és gondolataidat nem feltétlen fontos már megosztani. Igyekszel bölcsen hallgatni, és jobban esik hallgatni, mint szólni.
Másik felismerés, hogy nem azt mondod egy ruhadarabra, öreg vagyok hozzá. Soha nem tetszett amúgy sem ez a megfogalmazás, nem is sokszor mondtam így, inkább azt mondom, nevetséges lennék benne. Mikor felismered miben érzed magad komfortosnak, közben meg saját egyéniségednek megtalálod a megfelelőt, akkor ez a szabadság úgy sugárzik rólad, hogy a huszonévesek irigyelnek az öltözködésedért, pedig nem sexi vagy, csak határtalanul szabad.
Ha egy szolgáltatóhoz megyek, teljes nyugalommal és magabiztossággal adom elő magam, és felszabadít, hogy nem tud olyat mondani, amivel rosszul érezhetném magam, hiszen kizárólag magam vagyok semmilyen megfelelési kényszerrel, és elvárások hatásával. Nem riadok meg, ha orvos beszól, vagy leszól, és attól sem esek pánikba, ha valaki goromba velem, akár egy üzletben vagy szolgáltató helyen. Már nem magamba keresem a hibát, hanem őt sajnálom. (Mondjuk én mindig is kiálltam magamért, de voltak olyan esetek fiatalabb koromban, amikor bizony lefagytam én is.)
Na ne gondolja senki, hogy nincsennek szikrák, amik pillanatra nem zökkentenek ki ebből a felszabadító érzésből, amikor már a korod sem jut eszedbe, és csak szabadnak érzed magad a gondolataidtól a vesédig. Akkor jön, hogy bármilyen dologgal is menj az orvoshoz, akár megelőzés miatt is, drága asszisztensünk első kérdése biztosan az lesz, „menstruál még?” Hírtelen fejbe csap megint az öregedés jelentése. Na akkor az a bizonyos szikra okoz az agyban egy pici zavart, és kell pár óra, míg a rendszer újra visszaáll. A jó hír, hogy visszaáll, és aztán már ezen mosolyogsz.
50 az új dimenzió, amire boldogan is lehet készülni, nem pedig félelemmel, aggályokkal, lemondásokkal, és azt gondolni itt már csak a végzet jöhet. A fenét! Előttünk egy új fejezet!
