Negyvenen túl

2022.02.04. 13.45. (feljegyzés 2,5 évvel ezelőttről)

Valahol elvesztem a világban. Nem találom hol vagyok, hova tartozom, miért vagyok itt. Tudatos voltam világ életemben. Célok vezettek, és makacs elhatározások. Hova tűnt ez a valaki? Hol vagyok? Mikor tévedt el?

Néha azt érzem kb. 6 éve. Amikor hetek, hónapok, évek alatt beszippantott az a bizonyos munkahely, ahol akkor dolgoztam. Megalkudtam, és elnyomtam magam. Szépen átformálódtam, és nem találok vissza önmagamhoz.
Úgy érzem nem én irányítok, csak sodródom. Néha van olyan, mintha ki akarna törni belőlem az igazi -legalábbis bízom benne, az az igazi ÉN -, és lendületet kapok, jó kedvem lesz, gondolatok kavarognak bennem, aztán hírtelen minden összeomlik, mint egy kártyavár. Olyan, mint amikor a fuldokoló néha feltör a víz felszínére levegőt venni, de aztán lesüllyed, majd eltűnik. Hol mélyebbre, hol valahol fennakad egy sziklán, és könnyebben tud felrugaszkodni a felszínre.

Igyekszem, úgy érzem. De csak becsapom magam. Becsapok másokat.
Jó tanáccsal látom el azokat, és elfogadom az állapotukat, amikor azt hallom, keresi az útját. Amikor váltani akar. Magamhoz nincs türelmem. Hogy legyen? 47 éves elmúltam és azt érzem sehol nem vagyok. Semmit nem tudok felmutatni. Úgy érzem akkor több voltam, amikor egyedül feljöttem a NAGY városba 19 évesen, és csináltam a dolgom, mentem előre a célom felé. Ha valamiért úgy éreztem nem jó irányba tartok, megkerestem a főutat, és mentem tovább. Most nem találom a főutat. Szégyellem magam, mert panaszkodom, pedig nem annak szánom, mert nyafogok, pedig csak segítségért kiálltok. Állandóan agyalok, mi történt? Mikor történt? Miért? Miért nem tudom megrázni jól magam, és felállni, és tovább menni? Csak bukdácsolva lomhán haladok előre. Mi ez? Ki ez???? Ez nem én vagyok! Vagy mindig ilyen voltam? Csak teljesen megőrültem? Nem, nem erre emlékszem! Nem ilyen voltam. Nem akarok ilyen lenni.

Nem érzem jól magam. Állj föl! Keresd meg a rést, vegyél levegőt!!!! Megint úgy érzem, hogy egy fogságba vagyok, és nem tudok szabadulni. Nem érzem jól magam…

Jó lenne újra kezdeni. Elfelejteni mindent, és elölről kezdeni, tiszta lappal. Ez menekülés? Vagy feladás? ÉN nem ilyen vagyok. Szembe akarok nézni azzal, hogy mi történt velem! Mi akadályoz meg engem. Mitől süllyedek a mocsárba? Eljöttem attól a bizonyos munkahelytől. Felszabadító volt. Úgy érzem, mintha soha nem is tartoztam volna oda. Teljesen kívülállóként tekintek vissza, és szinte megvetően gondolok magamra, hogy mit kerestem én ott, ahová soha nem is tartoztam.

Beleőrülök a gondolataimba, ahogy meg akarnak születni, de képtelen vagyok megszülni őket. Mi lett velem? Ki vagyok én?