Testben létezni csak…
„A csend a nő leghangosabb sírása.” Elfáradt a lelked, szíved bezárt.
Nehezen szembesültem, hogy kizártál nem csak engem, de a világot is. Talán jobb így, talán számodra tényleg ez a legjobb. Ez egy folyamat része volt, vagy talán egy hírtelen tudatvesztés? Vagy lehet Te vagy a normális, és mi nem azok vagyunk? Lehet Te sokkal boldogabb vagy mint mi…
Mit okoz egy trauma? Mit okoz egy olyan helyzet, amivel nem tudsz mit kezdeni, nem tudod hogyan dolgozd fel. Nem tudod, hogy kivel és hogyan oszthatod meg a mély fájdalmadat. Elindulsz valamerre, és közben eltévedsz. Ha nincs ki őszintén fogja a kezed, örökre bent ragadsz az erdőben. Rádsötétedik, már nem látsz senkit, nincs kihez szólnod. Telnek a napok, és megszokod. Elfogadod a helyzetet, szép lassan ez lesz a világod. Nincs aki mutassa a kiútat, de Te már nem is akarsz kijutni az erdőből.
Talán jobb így neked…
Bánt, hogy nem voltam ott, nem tudtam rólad. Nem foghattam a kezed, és vezethettelek ki az erdőből.
Vedd észre, ha hallgat. Vedd észre, ha csendes. Vedd észre, amíg lehet.
„A csend a nő leghangosabb sírása.”
