Megint eltelt egy év. Az évet én szeptembertől kezdem. Új kiindulópont, új kezdet, új lehetőség, új évszak. A tavasz is valaminek a kezdete, de az inkább a lélek ébredése. Kijavítások évszaka. Frissítések, de az ősz a kezdet. A tavasz az újrakezdésé, míg az ősz a változásoké. Közte lévő nyár a feldolgozásé, élvezeteké, kikapcsolódásoké. A tél a begubózásoké. Elcsendesedni, befelé fordulni. Leskelődni az ablakokon, ahogy az esti homályban kiszűrődnek a lámpafények.
Szeretek leskelődni, figyelni az embereket, a viselkedésüket. Megfigyelni őket, reakciójukat, beszédjüket, ruházatukat. Ha jobban elmélyülök, a lelket is érzem. Miért van olyan ruhában, milyen a kedve, miért beszél úgy, vagy éppen miért hallgat. Gondolatban vele ülök egy asztalnál, kávét kortyolgatunk, és beszélgetünk. Többségében Ő, én inkább hallgatok. Jó hallgatni. Azt érzem, hogy erőt sugárzok neki, és vigaszt. Talán valaki meg engem figyel egy másik asztaltól?
Még egy nyár. Eltelt, de inkább elillant. Most különösen nagyon gyorsan, és észrevehetetlenül. Nem igazán vártam a szeptembert, és nem vártam az őszt.
Most először nincs kezdet. Nincs lendület, terv, és nem érzem az évszakot sem. Eltelt a nyár, és próbálok visszaemlékezni hova tűnt, mikor lett vége. Mintha kapaszkodni próbálnék bele.
Talán félek ettől a kezdettől? Félévszázad felé közeledve minden megváltozik. Kapaszkodunk mindenbe, ami „eggyel hátrébb” van. Vajon mi az oka? Mi az oka, hogy hírtelen minden más, és minden megmagyarázhatatlan? Nem én irányítok, és minden rajtam kívül esik. Mi történt?
Keresem az ősz hívogatását. Gyertyát gyújtok, majd készítek egy forró teát. Talán segít.
Hétvégén kirándulni voltam. Figyeltem a színeket, illatokat…magamat. Jó volt picit fázni, jó volt picit ázni. Kezd megérinteni az ősz. Új kezdet, új terv. Mindig kell egy terv. Mindig kell egy lépés. Csak egyetlenegy, de az mindig kell. Most már tényleg úgy érzem elmúlt a nyár, és mindjárt félévszázados leszek.
A gondolat megijeszt. Engem megijeszt, mert nem ismerek önmagamra. „Nem így terveztem…”
Kell egy terv, csak egy lépésnyi.
