Negyvenen túl sokszor feltesszük a kérdést, ki is vagyunk valójában. Miért is vagyuk ezen a Földön, miért születtünk meg. Hová tartunk, miért alakult úgy az életünk. Hálálkodunk, és megköszönjük azt a sok dolgot, ami előrébb vitt, amiből tanultunk. Bölcsebbek vagyuk, elnézőbbek, hallgatabbak. Jobbá akarunk válni, és törekszünk ennek megvalósítására.
Másik felem
„Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg. Akkor van a legnagyobb szükségem rá… Melletted megtanultam szeretni, kinyílni, és igazán megtudni mi is a szeretet, szerelem.”
